Ez a dokumentum egy előző változata!
A legenda foszereploje, Arkhon, egy fiatal kalandozo Mirendonbol, aki roppant mod szerette az erdekes torteneteket, foleg ha azok valamilyen titokzatos, misztikus dologgal voltak osszefuggesben. Rengeteget bujta tehat a regi konyveket, kodexeket, olykor napokat toltott el a konyvtarban, de gyakran lattak Mirendonban kalandozokkal, sot neha egyszeru koldusokkal beszelgetni. Barkivel szivesen eltoltott egy par orat, ha eselyet latta, hogy valami uj titkot ismerhet meg.
Tortent egy nap, hogy megismerkedett egy utazoval, aki varazslatos tavoli videkeken jart, es rengeteg izgalmasabbnal izgalmasabb tortenetet meselt neki. Az egyik ilyen tortenetben megutotte Arkhon fulet a runamagus iskola neve. Megkerdezte az utazot, de az azt mondta, o sem tud rola semmit, ezt a tortenetet o is mastol hallotta.
Arkhon belevetette magat a kutatasba. Ejt nappalla teve bujta a konyvtarak melyet, felforgatta az osszes poros tekercset - hiaba, semmit nem talalt.
Ekkor elhatarozta, hogy felkutatja a legvenebb bolcseket a vilagban es addig nem nyugszik, amig meg nem tud valamit a rejtelyes runamagusokrol.
Eloszor is Unityhez fordult, hiszen o volt a legoregebb halhatatlan, akit csak ismert. Am Unity nem tudott neki segiteni, mert elete nagyreszet a praxisi kolostor pincejeben toltotte elmelkedessel.
Ekkor Arkhonnak eszebe jutott, hogy ha elfeledett, misztikus tudast keres, Thesesplanitestb lesz az o embere. Az exini arena tulajdonosa bejarta a vilagot keresztul-kasul, o biztos tudni fog valamit.
Am szerencsere ezuttal is elhagyta. Thes inkabb a vadallatok es kulonfele szornyetegek utan erdeklodott - de megnyugtatta, hogy ha valaha talalkozik egy runamagussal, azonnal szol neki.
Arkhon ekkor valogatas nelkul elkezdett megkerdezni mindenkit, aki csak eszebe jutott. A praxisi koldustol a shahriari Kadiig mindenkihez elment, hogy megtudja, amit akar. Meglatogatta Ariaxat, az amazonok kiralynojet, eljutott Akhuantranae-hoz a legendas varazslohoz, es meg a szornyuseges feketemagus toronyba is bemereszkedett, hogy valaszokat talaljon. Mindhiaba.
Arkhon nagyon elkeseredett es banatat alkoholba fojtotta. Mar majdnem sikerult kiinnia magat ebbol a vilagbol a Zokogo Majom legerosebb palinkajat vedelve, amikor reszeg hadovalasat hallva, Lipi, a kocsmaros, vidaman azt mondta: - Ja runamagus? En hallottam roluk.
A fiatalember azonnal kijozanodott, ahogy ezt meghallotta! Egy runamagus! Vegre valaki, aki tud roluk!
Alaposan kifaggatta a kocsmarost, es megtudta, az egyetlen szemely, aki tud errol a titokzatos, elveszett osztalyrol nem mas, mint egy oreg aszketa, aki az eszaki hegyek egy apro barlangjaban tengeti napjait.
Elindult hat Arkhon, hogy meglelje ezt a mindentudo oregembert, de nem tudta, mi var ra. Az ut borzaszto veszelyes volt, es neha hajszalon mult, hogy eletet veszitse, vagy elkeseredeseben visszaforduljon. A hegyekben kegyetlen korulmenyek kozott kellett menetelnie, es ugy tunt, a sors is ellene van.Egyszer rablok tamadtak meg, tobbszor kellett kulonfele vadallatokkal megkuzdenie, es egyszer egy lavinat is tulelt. De mindez megerte, mert ki tudja hany hetnyi vandorlas utan megpillantotta, amit keresett: Egy aprocska barlangnyilast egy hatalmas hegy sziklai kozott, ahonnan keskeny fustcsik kanyargott az eg fele. Elerte hat vegre a celjat, mindent meg fog tudni a runamagusokrol! - gondolta Arkhon, amint belepett a barlangba.
Odabent felhomaly, furcsa, maro fust, es egy vegtelenul oregnek latszo remete fogadta, aki nem reagalt Arkhon egyetlen probalkozasara sem. Am Arkhont nem olyan fabol faragtak, hogy egykonnyen feladja - hetekig vart a barlangban, hogy valamilyen reakciot csikarjon ki az oregbol. Kozben havat olvasztott hogy igyon, hegyi allatokra vadaszott, hogy legyen mit ennie es a leolt allatok bundajabol keszitett maganak meleg ruhat.
Vegul, a harmadik honap vegen az oregember egyszercsak azt mondta:
- Kerdezz!
Arkhont ugy meglepte, hogy az oreg beszel, hogy hirtelen azt sem tudta mit mondjon, majd omleni kezdett belole a szo:
- Mik azok a runamagusok? Leteznek meg egyaltalan? Iskola vagy osztaly? Be lehet allni? Hol lehet beallni? Mi kell hozza, hogy bealljon az ember? En beallhatok? …
Folytatta volna tovabb, de az oregember felemelte az ujjat, es azt mondta:
- Ahhoz, hogy valaszoljak, ki kell allnod harom probat. Mind nehezebb, mint az elozo. - Keszen allsz ra?
- Persze! - mondta Arkhon.
- Akkor hozd el nekem Gnosh kopenyet. - Mondta az oregember, majd hallgatasba burkolozott.
Arkhon elindult hat, hogy beszerezze a feketemagus iskola vezetojenek hirhedt kopenyet - A legenda szerint minden altala megolt ellenseg lelket belefoglalta a kopenybe - az ismert vilag egyik, ha nem a legerosebb ereklyejeve teve azt.
Amikor megerkezett, elmagyarazta Gnoshnak, mire van szuksege, am az oreg gnom ertheto modon nem akart megszabadulni kedvenc kopenyetol, ezert Arkhon megtamadta ot. Sokaig tartott a harc, es oriasi pusztitast okoztak - mert Arkhon sok titkos varazslatot es kepesseget megismert kutatasa soran, melto ellenfele volt Gnoshnak es vegul a ven feketemagus feladta - Amikor Arkhon egy ossarkany langjait idezte ra, inkabb eldobta a kopenyt es a kunyhojaban levo terkapun keresztul a tulvilagra menekult.
Az oregember rezzenestelen arccal vette at a kopenyt es pillantasra sem meltatta Arkhont, mikor a nyakaba kanyaritotta azt. A fekete ruhadarab vadul kavargott teste korul a metszo szelben, es lathatolag elontotte az ero. Vegul Arkhonra emelte a tekintetet, es azt mondta:
- Sarkanyvert.
Arkhon jol tudta, mit kell tennie. A barbarok falujaba ment, es megprobalta leimadkozni Lenroyrol a panceljat.
Hanem a barbarok nem elnezo termeszetukrol hiresek, igy Lenroy sem volt vevo Arkhon otletere, hogy atadja neki az evtizedek alatt osszegyujtott sarkanypanceljait. Oriasi kuzdelem vette kezdetet, amiben a fel barbar falu elpusztult, es mindket fel borzaszto sebeket szerzett. Aki latta a tortenteket, azt allitja, Arkhon nem sokkal volt jobb allapotban a vegere, mint Lenroy hullaja, amirol lehamozta a pancelt.
A harctol elgyengulve visszavonszolta magat az oregember barlangjaba, aki ezuttal egy pillanatra mintha elismeroen nezett volna ra.
Arkhon atadta a pancelzatot, amit az oregember magara oltott - hirtelen mar nem tunt olyan elesettnek es oregnek, mint elotte. Egyenesen allt a barlang szajanak, es dacolt az elemek haragjaval - Vegul Arkhonra nezett, es megint megszolalt:
- A csontvazkiraly csizmaja.
Arkhon tekintete elsotetult. Tudta jol, olyan proba ez, amit eddig meg senki sem allt ki. A legendas Alquore Aratquare a sivatagi kiralysag leghatalmasabb uralkodoja volt, akit halalakor nagyereju varazslok keszitettek fel a tulvilagi eletre, igy meg erosebb lett, mint annak elotte. A legenda szerint kalandozok tucatjai probaltak elpusztitani a rengeteg kincs miatt, amivel eltemettek, valamint hogy elmondhassak, ok voltak akik legyoztek a felelmetes elohalott kiralyt. Ez azonban senkinek sem sikerult es a csontvazkiraly egyre novekvo kincshalmai erintetlenul hevertek evszazadokig.
Arkhon oriasi eroket sorakoztatott fel, hogy megkuzdjon a csontvazkirallyal. Fegyvereit Xiesistol szerezte, pajzsat a jegsarkanytol ragadta el, testen az orult barbar pancelja csillogott. Hatizsakjaban tekercsek es varazsitalok sorakoztak es mikor ugy erezte mindenre felkeszult, belepett az odon sirboltba, hogy kihivast intezzen az osi borzalom ellen.
A harc leirhatatlan volt - a pusztito fizikai es magikus kataklizmaban elpusztult az egesz osi varos. Helyen ma is csak egy uvegkrater lathato, ahol tobbezer tonnanyi homok olvadt el egy pillanat alatt valamelyik elszabadult varazslattol. Arkhon fel szemere megvakult es lebenult a jobb oldala, de vegul lesujtotta ellenfelet. Amint a kiraly testebol elszallt az ero, a kincsekkel nem torodve rohant vissza az oregemberhez a barlangba es laba ele hajitotta a csizmakat.
Az oreg szotlanul a labara huzta a csizmakat, Arkhonra nezett, es alig lathatoan bolintott.
Arkhon ekkor felemelte a tekintetet - nem volt mar ugyanaz az ember, aki megerkezett a barlangba. Tartasa meggornyedt, mozgasa lassabb, de biztosabb lett. Szemeben egy osoreg ember bolcsessege csillogott. Haja megoszult es testet borzaszto sebek boritottak.
Am lelkeben ugyanaz a tuz egett, es ugyanaz a kivancsisag hajtotta, mikor vegul megszolalt:
- Es most, vegre elarulod nekem a runamagusok titkat?
- Egy faszt, csak kurvara faztam!!
Mondta az oreg, majd kiszaladt a barlangbol es eltunt a hoviharban.